Alapítólevél
A Lovagrend
A Szent-György-rend alapító levele, 1326-ból. Eredetije a M. N. Múzeumban. 
Egy másik becses, korjellemző oklevél (106. ábra), a legelső ismeretes magyar lovagrendet: a Szent-György-rendet mutatja be. Eredetiben a Magyar Nemzeti Múzeum gazdag levéltára őrzi. Vastag hártyája itt-ott vízfoltoktól szenvedett, melyek néhol a rajta levő írást is elhomályosították. Alján hártyszalagon a rend pecsétje függ (107. ábra), melynek kissé töredezett előlapján a sárkány-ölő Szent-György lovas alakja elég tisztán látható; köriratából azonban már csak egyes betűk olvashatók. E körirat kiegészítve ekként hangozhatott: † (SIGILLUM) • MILITUM • (SANCT)I • GEORGII, azaz: Szent-György vitézeinek pecsétje. Az oklevél két részre oszlik. Első részében, mely az irat kétharmadára terjed, a vitéz rend beszél a rend hivatásáról, jogairól és kötelességeiről; a második részben, mely az oklevél alsó harmadának csak felét tölti ki, a királyi megerősítés következik.
A Szent-György-rend pecsétje 1326-ból. 
A stílus, főleg a bevezetésben, telve középkori czikornyákkal, mondat mondatra halmozódik s egyik a másikba fonódva, nem könnyen értelmezhető. Mikor a rend szabályait pontonkint elősorolja, semmiféle sorrendet nem követ, egymás mellé nem tartozó pontokat egy mondatba foglal avagy egymás mellé dob, ezért több helyen, főleg a viszálykodásra, a tagokon ejtett sérelmekre s egymás támogatására vonatkozó részeknél ismétlésekbe esik. «Mi Szent-György czímével ékesített testvéri vitézi társaság összesége jelen levelünkkel jelentjük mindenkinek, a kit illet.» Ezután egy szövevényes mondatban előadják, hogy mily ok és szükség hozta létre e vitézi rendet. Hivatkoznak Isten indítására és rendeletére, «a kitől jön minden jó», tiszta szándékukra és igaz hitükre, a melyek segítségével Istennek és felebarátaiknak tetsző művet alkothatnak. E mű: a testvéri rend egyesülete, mely egyfelől, a szeretet kötelékéül szolgál Krisztusban, a kinek igája édes és terhe könnyű, másfelől a test védelmére a világban, melynek bajai és veszedelmei ellen az emberi gyarlóságnak kész gyógyszerre van szüksége, különben az emberi test szövetsége hamar szétmállik s a hivők felett az ellenséges gonoszság vesz erőt. Szükség ez különösen oly országban, a melynek területén a hitetlenek megszámlálhatatlan tömege lappang, üldözve az igazságot, a hol tehát a lakosságnak mindenütt támadásra készen kell állania, annál is inkább, mert az ország a hitetlen pogányok határait is mindenütt érinti. Végül szüksége van az ország urának oly kedve szerint való társaságra, a mely testét megvédje, életét és országát a hitetlenektől oltalmazza, hogy így a szent korona és az ország ura a hívők seregéből a hitetlenek sokaságát kigyomlálhassa. Azért a következő tisztelendő atyák és urak, ú. m.: Bleszló atya, Isten kegyelméből az esztergomi egyház érseke s ugyane hely örökös ispánja, Miklós győri, János nyitrai, László pécsi, Péter boszniai, Lőrincz váczi, Csanád egri és Henrik veszprémi püspök s a többi tiszteletes férfiak ú. m. prépostok és apátok,… a predikátori, minorita és remete-rendbeli testvérek és más igen sok egyháziak beleegyezésével, tanácsával és helyeslésével, az esztergomi káptalan jelenlétében e testvéri társaság számára a következő szabályokat alkottuk.
A kik e testvéri társaságba be akarnak lépni, azok közül minden gyűlölködés és egyenetlenség ki legyen zárva; kölcsönös szeretettel öleljék egymást, hogy ily módon egyesülve, a változó esélyekkel biztosabban szembeszállhassanak, szivük és testük tisztességét a jelenben vidáman munkálhassák, a jövőben pedig az örök életet elnyerhessék. A társaság tagjai térdig érő, csuklyás fekete posztó köpenyt viseljenek. A csuklya belsejébe e szavakat írják: «Valósággal igaz vagyok e testvéri társasággal szemben.» A ki e szavakat ott nem viselné, annyit fizessen, a milyen súlyúak a rend valamelyik tagjának ruháján található nagyobb betűk; s ha egy hónapon belül meg nem csináltatná, megcsináltatja a második hónapban, és így tovább. A ki pénteken a mise órájáig a köpenyt nem hordja, azon a napon bőjtöljön kenyéren és vizen… A rend kötelessége az egész anyaszentegyházat oltalmazni. Ha valamely vitéz tag meghal, az életben maradtak a temetés napján az ő lelki üdveért tíz misét tartsanak. Szent-György ünnepének előestéjén bőjtölni kell, Szent-György napján pedig e szentnek tiszteletére külön-külön egy-egy misét mondani s vigasztalásra egybegyűlni. A kik, terhes ügyekkel lévén elfoglalva, meg nem jelenhetnének, emberüket küldjék oda. Ha valakit elfognának közülök, annak kiszabadításán mindenki lovag tehetségéhez képest fáradozzék és a fogoly kiváltására egy márkát meghaladó összeget tartozzék fizetni. Pénteki napon (a Megváltó halála napján) szomorú arczczal kötelesek egybegyűlni, a mikor is senki társának sértő szavakat vagy rágalmakat mondani ne merészeljen, ebédig megáldozzon, aztán a rend üdvéért tíz Miatyánkot és tíz Üdvözlégyet mondjon s az egyháznak alamizsnát adjon. Vasárnap (a Megváltó feltámadása napján) vidám arczczal és jókedvvel gyűljenek egybe és ha valakit közülök szerencsétlenség ért, a többiek igyekezzenek ekkor őt megvígasztalni. Ha a lovagok közül valaki rendtársát vagy más valakit pénteki napon az ebéd idejéig rágalmazott, hétfőn a közös asztalnál hamúval kevert kenyérből éhgyomorra annyi falatot egyék, a hányszor rágalmazott. Minden hétfőn együtt kell étkezniök azoknak, a kik lakóhelyükön vannak, és ha valakinek elfogadható oka van arra, hogy a közös asztalnál ne étkezzék, a rend engedelmével távolmaradhat…, a ki pedig meg nem jelenik, egy dénárt fizessen a szegényeknek. Az ételmaradványokat szintén a szegények közt oszszák ki. Asztal előtt és után mindenki egy-egy Miatyánkot és Üdvözlégyet mondjon a dicsőséges Szűz és egy Miatyánkot Szent-György tiszteletére; és ha valaki a másik ellen gyűlölettel van, a többiek békítsék ki, és ha nem akar békülni, dobják ki a testvéri rendből. A harczjátékban a királyt kövessék… Ha csatában vagy várvívás közben valamelyik tag lováról leesik, vagy árokba bukik, a többiek ott ne merészeljék hagyni, hanem a mennyire lehet, gyakorolják a segélynyujtás emberi erényét. Általában egyik a másikat, még testvérrel (azaz: rendtaggal) szemben is, legalább tanácscsal segítse meg… és senki a másik ellen sem szóval, sem tettel ne mesterkedjék. Ha valamelyik lovag a királyi felséget és az országot fenyegető veszedelemről vagy bajról értesül, ezt nyiltan vagy titokban jelenteni tartozik. Két biró legyen (a társaságban), egy világi, másik egyházi s ha mind a két biró egyszerre meg nem jelenhetik, a jelenlevő ítél a helyettes vagy kirendelt biróval. Ezeken kívül a rend tagjai felett senki biráskodni ne merészeljen, még a király sem. A közülök kiküldött birák halogatás és személyválogatás nélkül szolgáltassanak igazságot és a ki nem a hozott ítélet szerint jár el, vagy magát ítélet alá vetni nem akarja, mint esküszegő vesse le a köpenyt, zárassék ki és mindenki támadjon ellene, hogy a sérelmet szenvedettnek igazságot szolgáltasson. Ha valaki valamely rendtársat megrabolt vagy megsértett, a megsértett félnek elégtételt adjon, hogy senkise szenvedjen közülök sérelmet senkitől. Továbbá mivel láttuk, hogy a testvérek közt viszálykodások vannak s egyik a másikat megveti, azért rendeljük és sértetlenül megtartatni akarjuk, hogy a társaság minden tagja bármelyik társát bárkivel szemben tanácscsal és pártfogással segítse és mindenben társa javára törekedjék… És mind az itt elmondottakat, mikor valaki e testvéri társaságba belépni akar, az elevenítő keresztfa és a szentek ereklyéinek érintése mellett sértetlenül vésse elméjébe. Minden vitéznek a társaságba belépése napjától fogva e nap évfordulójáig a maradásra és kilépésre tetszése szerint legyen szabadsága; ha pedig azon a napon a társaságot állásához képest erősíteni akarja, az elmondottakat élte végéig sértetlenül megtartani köteles, hacsak a társaság gonoszsága miatt ki nem zárja kebeléből. Továbbá senkise léphessen be e testvéri társaságba, hanem csupán a társaság valamennyi tagjának beleegyezésével; s azért oly módon kell eljárni, hogy mindenik testvér menjen el a rend birájához, a királyhoz és a rend kanczellárjához, a kik beleegyezésüket vagy bele nem egyezésüket elfogadják, és ha egyetlen ellenmondó találkozik is, az illetőt ne vegyék fel…
Következik a királyi megerősítés, következőkép. Az Úr MCCCXXVI. évében, Szent-György vértanu ünnepén ezeket a szabályokat hozta a Szent-György-társaság Károly urunk királyunk akaratával. Először, hogy a Szent-György-társaság (vagy rend) testvéreinek (azaz tagjainak) száma ne haladja meg az ötvenet. Másodszor: helyzetük javitása, a király úrnak teendő hűségfogadalom s egymás részére leendő igazságszolgáltatás végett minden halogatás nélkül gyűljenek össze évenkint háromszor, ú. m. Szent-György ünnepén, Szűz Mária születése napján és újév nyolczadán, még pedig úgy, hogy senkise mentegetődzék, hanem jöjjön el személye szerint, kivéve ha nagy betegség gyötörné, avagy ha nyilvánvalóan a király és az ország ügyében foglalatoskodik. Továbbá minden hónapban egyszer, hétfőn vagy kedden, rendi birájuk rendeletére, a kik az udvarnál vannak, gyűljenek össze s a király s az ország jó állapotáról és hasznáról értekezzenek. Ezután a rendtárs esküszegése esetében követendő eljárást szabják meg; aztán elhatározzák, hogy ha a társaság bármely tagja ellen idegenek követnek el sérelmet, a társaságnak akkori birája parancsot adathat a királylyal az illető vidék birájához, hogy a megsértett testvérnek haladék nélkül adjon elégtételt. Végül határozzák, hogy egyetlen rendtárs se tarthasson barátságot valamely másik rendtárs ellenségével… a társaságból leendő kizárás terhe alatt.
Maga a megelevenedett középkor ez az oklevél, a középkori társadalom és állam egész eszejárásával. Összekeverése vallási és világi elemeknek, dolgoknak és intézményeknek, egyháznak és államnak. A fő, vezető azonban az egyház. A társaság czélja is első sorban egyházi: mindenek felett a vallás, a hivők, az anyaszentegyház oltalma a hitetlenek és pogányok ellen s ezért egyszersmind a keresztény Magyarország és magyar király védelme mindenféle támadás ellen. Ezzel kapcsolatban a rend tagjainak kötelessége az ország sorsáról, előmeneteléről és hasznáról való tanácskozás és gondoskodás is, hogy ekként biztosabb legyen a jelen a földön és bizonyosabb a jövendő örök boldogság a másvilágon.